A legjobb szándékom ellenére is vannak nehezebb napok. Még csak azt sem mondhatom, hogy ez az elmúlt három olyan nehéz lett volna, de azt veszem észre, hogy ráfeszülök mindenfélére és olyan hihetetlen aggodalmakat, feszültséget tud bennem gerjeszteni minden apróság, amire igazán nincsen szükség.

 

Ezért aztán a mai fogadalom-ami valójában a tegnapi is: Napi háromszor minimum 5 perc relaxáció.

A mai nap egyébként jól sikerült, de valljuk be őszintén: ha az embernek egy nap kell zh-ra tanulni, beadandót írni, állásinterjúra menni és izgulni, hogy a tanulmányi osztály elfogadja a szakdolgozati témamódosítását…nos, nehéz nyugisnak maradni.

Más részről elkezdtem olvasni egy fantasztikus új könyvet és már az első oldalon elszégyelltem magam: valóban-ha gondolatban is-egy végtagok nélkül született férfitől kell megtanulnom, hogy hogyan legyek boldog és hálás? Úgy értem-nem mintha ő ne tudhatná jobban-de valahol mégis rossz dolog az, hogy folyton figyelmeztetnem kell magam, milyen szerencsés lány vagyok. Mert így van!

Mai jó dolgok:

Apával jöttem haza! Imádok vele autózni, tudunk végre beszélgetni.

Ettem update kakaóscsigát. Finom volt és bűntudat-nélküli. Míg itthon ki nem derült hány kalória…:D

Tekertem 45 percet.

Láttam egy fiút, aki pont úgy nézett ki, mint Harry Potter.

Kidíszítettem a szobám karácsonyilag-még a hétvégén és most sokkal szívesebben tanulok a karácsonyi égők fényében.

Mára ez minden. 🙂