Vagy melyik…kicsit elvesztettem a fonalat. Nem olyan jó, ha nem írok, mert nem monitorozom akkor a dolgokat, ami helytelen. Meg az is, hogy nem edzettem ma. De egyébként full hatékony vagyok. Sulival is, ajándékokkal is…minden majdnem úgy megy, ahogy kitaláltam. A béke meg..ha nem piszkáljuk..tényleg kezd leereszkedni.

Na jó, most kicsit elmúlt. Jahajj.

Olyan nehéz, mikor az embernek döntést kell hozni, de egyszerűen csak nem akar dönteni. Mert nemnemnemnemnemnemnem akar. Most nem tudok olyan konstruktív lenni.

De oké, néhány tanulság:

Ha egy vitában neked van igazad de mégis normálisan viselkedsz, akkor nem kell bocsánatot kérned a kibéküléshez. A másik rájöhet, hogy neked volt igazad.

Ha valaki felé kitartó szeretettel fordulsz, sanszos, hogy megpuhítod. Veszteni full tuti hogy nem vesztesz vele. Nem hasznos úgy nézni magadra folyton, kívülről, más szemével. De néha érdemes kipróbálni, hogy mégis úgy nézel. De akkor tényleg kívülről. Hajlamosak vagyunk arra-főleg mi, lányok-hogy egymásban a szépet lássuk, hogy miben jobb, mije szebb, mennyivel jobb az alakja. Pedig mindenkin van olyan, amitől ő különleges, egyedi és gyönyörű. És minél inkább érzed ezt, annál inkább ragyogsz. Nem sok újat mondtam, igaz? Sebaj, mára ennyi pozitív üzenet fért belém. Jön a Karácsony. Minden csodálatos.