Ez a nap is jó volt. Csak úgy jó. Valahogy lassan történik ez a dolog, egészen lassan oldódik fel a rossz, a feszültség, az idegesség, egészen lassan bekúsznak a csodák, az áldás, lassan felnyílik a szem. Folyamatosan, tudatosan próbálom kontrollálni a gondolataim, azt, hogy ne húzzam fel magam az apró dolgokon.

Mari tegnap is tanított nekem valamit, ami az volt, hogy jó dolog úgy állni az élethez, hogy attól, hogy az életed valamely területén valami nem oké, azt nem viszed az életed összes területére, hanem megtartod, ahova való.

Sőt, közben Nicktől azt tanulom, azt a vak bizalmat Istenben, amiről a Nagy FehérFőnök is beszélt nekem egyik nap: hogyha te valamit szeretnél és azt el akarod érni, akkor tegyél meg érte mindent és sikerülni fog. És ha mégsem-akkor annak valami oka volt. Szép gondolatok ezek, és azt is élvezem, ahogy alakulnak a fejemben a gondolatok az élet értelméről, vagy az én életem értelméről..